|
Isten szeretetének ünnepe |
 |
 |
 |
|
Írta: Demeter Sándor
|
|
Isten szeretetének ünnepe 
A karácsony születésnap, mi pedig ahelyett, hogy a születésnaposra figyelnénk, magunkat és egymást ünnepeljük – mondja Cseri Kálmán nyugalmazott református lelkipásztor adventi beszélgetéssorozatunk negyedik részében. 
– Megfordult a dolog, mert úgy alakult ki az ajándékozás is, hogy minden egymásnak adott kicsi ajándék az Isten nagy ajándékára emlékeztette az embereket. A korinthusi levélben írja Pál, hogy az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért, vagyis Jézusért. Amikor valami kis meglepetést készítek, és azt karácsonykor átadom, az arra kellene emlékeztessen, hogy mindnyájunkat megelőzően Isten adott egy nagy ajándékot nekünk, és most e feletti örömünkben egymást is megajándékozzuk - emlékeztet a pasaréti lelkipásztor. Az Isten szeretetének ünnepe
Cseri Kálmán szerint az Isten-hiányt mutatja, hogy bármekkora az ajándék, mégsem elégíti ki az éhséget.
- Egy Isten-arcú üresség van bennünk, és oda töltehetek akármit, egészen nem tölti ki soha, csak amikor Istennel találkozik valaki. Ez ugyanolyan, mint a szülői szeretet, amit gyakran próbálnak pótolni ajándékkal. Oly sok gyerektől hallottam már, hogy inkább kevesebbet kaptam volna, csak néha lehetnék kettesben az apámmal, beszélgetnénk, vagy játszanánk a szüleimmel! A személyes kapcsolatot nem lehet tárgyakkal pótolni - sem az emberi sem az Istennel való kapcsolatunkban. 
Napjainkban a karácsonyt a szeretet ünnepeként emlegetik, Cseri Kálmán viszont másként gondolkodik erről, mint a többség. A szeretetet viszonyfogalomnak tartja, ami két személy közötti kapcsolatot jellemez.
- A karácsony nem a szeretet ünnepe, hanem az Isten szeretetének az ünnepe, és ha bővítjük a mondatot, az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe, meg nem érdemelt szeretetének az ünnepe, az Isten irántunk való viszonzatlan szeretetének az ünnepe, életmentő szeretetének az ünnepe, és nem „a szeretet ünnepe”. Itt van Isten ajándéka
A lelkipásztor tovább folytatja a felsorolást.
– Nem a család ünnepe, még csak nem is az úgynevezett szent család ünnepe, hanem annak az ünnepe, hogy úgy szerette Isten az ellene fellázadt világot, hogy az egyszülött fiát adta érte. Itt van az Isten ajándéka, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Itt életmentésről van szó, életkérdés, hogy valaki hisz-e Jézusban vagy nem. Ez szinte teljesen elhomályosult a gyakorlatban, és hozzátapadt az, hogy ilyenkor együtt van a család, kicsit jobb falatokat eszünk, néhány napig nem dolgozunk, de eredetileg nem ez volt a karácsony. 
Az ember kezén eltorzult minden, így az ünnep is – állítja Cseri Kálmán.
- Hol torzult el a házasság? Isten arra teremtette a házasságot, hogy két ember egy életen át boldoggá tegye egymást. Hol vagyunk ettől? Oda jutottunk, hogy fölbérelnek hamis tanúkat, hogy a válóperen kígyót-békát mondjanak a válni készülő házastársára. Minden eltorzul Isten nélkül. Tönkretesszük egészségünket, környezetünket. Nincs még egy élőlény az emberen kívül, amelyik elpusztítja azt a mikroklímát, ami a létfeltételeit biztosítja. A madár is kifelé piszkít a fészkéből, és nem teszi azt tönkre. Mi mérgezzük a vizet, a levegőt és mindent, amit Isten tökéletesnek teremtett. Egyebek között ez is mutatja a bűnnek, vagyis az Isten-nélküliségnek, az Isten elleni lázadásnak a vaskos valóságát. 
Nem nyugtatókkal és pirulákkal
Cseri Kálmán szerint adventkor sokakban ott van a csendes várakozás, de többségében maguk sem tudják, mit várnak, talán egy kis pihenést… – gondolkodik el a lelkipásztor.
– Múltkor valaki az mondta, hogy elege van a vallásos szövegből, ne jöjjek neki ezzel, mert békességre van szüksége, megvigasztalódna az édesanyja halála miatt, és nem bánná azt sem, ha megszűnne a bosszúvágya azokkal szemben, akik kirúgták a munkahelyéről - elsorolta mindazt, amit Jézus ígért nekünk. Mondtam neki, hogy neked Jézusra van szükséged, mert ő nem pirulákkal és nyugtatókkal ad békességet, hanem valódi vigasztalást nyújt. Pál apostol azt mondja, hogy tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. Ez nem egy agyalágyult embernek a lázálma, hanem valóság, amit átélt. A Jézussal való lelki közösségben mindezt megkapta. Tulajdonképpen erre vágyik mindenki, csak nem nevezzük nevén és sokszor el sem hiszik az emberek. 
Biztos, hogy visszajön
Mivel biztathatjuk magunkat 2011 év várakozás után?
- Azzal, hogy egész bizonyos, hogy visszajön Jézus – vágja a kérdésre a választ Cseri Kálmán. A lelkipásztor szerint az is a hitünket teszi próbára, hogy nem tudjuk, mikor.
– Általában három kérdést szoktak föltenni Jézus második eljövetelével kapcsolatban: mikor jön vissza, hogyan jön vissza (hogy lehet azt észrevenni?), és miért jön vissza (nem intézte el a szükséges dolgokat, mikor itt volt?). Mind a háromra nagyon világos válasza van a Bibliának, sőt, maga Jézus mondja el a választ. Máté evangéliuma 25. részében részletesen leírja az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Hogy mikor jön vissza, a válasza világos: nem mondja meg, senki nem tudja. Ez az Atya titka, egyszer majd megjelenik. Mond egy hasonlatot, hogy úgy jön el, mint a tolvaj szokott; a tolvaj sem üzeni meg előre, hogy érkezem nulla óra harminckor, hanem váratlanul jön. Az értelmes ember már most felkészül, és akkor jöhet bármikor, mert nem talál készületlenül. Roppant felelőtlen és szánalmas vélekedés az, hogy majd ha nyugdíjas leszek, majd ha ráérek, majd ekkor, akkor foglalkozom Isten dolgaival. 
Az előjelek
Jézus az érkezésével kapcsolatban fölsorol bizonyos előjeleket – mondja a lelkipásztor.
- Hogyha ezek a jelek megszaporodnak, az arra figyelmeztet, hogy nagyon közel van már. Ezeket a jelenségeket tapasztalhatjuk: a természeti katasztrófák, az erőszak elhatalmasodása, az evangélium terjedése és így tovább. Tehát sok figyelmeztető jel van. Nem úgy tér vissza, ahogy először eljött; gyalázatban, egy birkaistálló büdösében kellett Máriának világra hoznia. Akkor nem is tudta, csak az a néhány pásztor, akiknek az angyalok elmondták. Másodszor feltűnően, hatalommal és dicsőséggel jelenik majd meg. És hogy miért jön el? Azért, mert először a megváltás munkáját végezte el, most pedig ahogy a hitvallásban sokszor elmondjuk, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Lesz ítélet. A hitetlen ember szeretné ezt valahogy kitörölni Jézus ígéretei közül, és hamis ideológiát is gyártanak rá, hogy a szeretet Istenétől távol áll az ítélet, ő nem ítélőbíró, aki beül a székbe. Dehogynem! Előtte az ő kegyelmét kínálja, akinek nem kell a kegyelem, az saját maga miatt megy ítéletre, vagy marad az ítélet alatt. Nagyon igaz a mondás, hogy az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. 
Cseri Kálmán azt mondja, hogy nem tudja, milyen lesz majd Jézus visszajövetele, de hozzáteszi: sok meglepetés érhet majd minket.
Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás
Forrás: Parókia
|
|
KARÁCSONYI TÖRTÉNET: Plüssmaci |
|
|
|
|
Írta: Demeter Sándor
|
|
Egy délvidéki kisváros peremén jártam, próbáltam megtalálni úticélomat, mielőtt lemegy a nap. Az öreg CB az 1-9-es csatornán sípolt, recsegett, s egyszer csak egy kisfiú hangja szólalt meg:
- Brékó 1-9, van itt valaki? Gyerünk pilóták, dumcsizzatok Plüssmacival!
- Benyomtam a mikrofont:
- Vettem Plüssmaci.
- Kösz pajtás! - felelte a gyerekhang - Ki van a vonal végén?
Megadtam a bécémet, mire rákezdte:
- Nem akarok fárasztani senkit odakint a pályán. A muterom azt mondta, az autósoknak az utat kell figyelniük, nem kíváncsiak a karattyolásomra. Csak az az ábra, hogy itt esz a penész tökegyedül és jólesik kicsit locsogni valakivel. Nyomorék vagyok, nem tudok járni.
Válaszoltam és megkértem, hogy fűtse fel nyugodtan a mikrofont, én beszélgetek vele, ameddig akarja.
- A fateromé volt ez a szerkentyű - tájékoztatott - de most már asszem csak az enyém, meg a muteré, mert a fater meghalt. Egy hónapja, hogy árokba borult. Hófúvásban igyekezett haza. Most a muternak dolgoznia kell, hogy megéljünk.
Nekem nem sok hasznomat veszi a nyomorék lábam miatt. Azt mondja, semmi gáz, megleszünk, de néha éjjel arra ébredek, hogy sír. Tudja, van valami, amit nagyon szeretnék. Persze maguk mind túl elfoglaltak ahhoz, hogy velem bajlódjanak. Csak tudja a faterom mindig megkocsikáztatott, mikor hazajött. De ennek már lőttek.
Egyetlen brékózás sem zavarta meg a társalgásunkat a mozgássérült kisfiúval. A torkomban egyre nőtt a gombóc, ahogy a saját csemetéimre gondoltam odahaza, Greenwill Townban.
- Úgy volt, hogy idén elvisz minket valahová a muterral. Emlékszem, mindig ezt mondogatta: Egyszer a tiéd lesz ez a vén csotrogány, Plüssmaci.
Hát én nem ülök többet kilenctengelyesen. De ez az öreg szerkentyű segít tartani a kapcsolatot az összes kamionos barátommal. Na, Plüssmaci most kiszáll a képből és nem nyaggatja tovább, mert a muterom lassan hazajön. Ha erre jár, sikítson, boldogan csevegek magával.
- Mielőtt elpályázol, áruld el nekem, hol a kéglitek, kis CB-s barátom! - szóltam bele gyorsan, mire megadta a lakcímét.
Én meg egy pillanatig sem haboztam, mert az a rakomány igazán várhat egy cseppet. Semmi perc alatt megfordultam és kilőttem a Jackson Street 229 felé.
Ahogy befordultam a sarkon, majd kigúvadt a szemem: három háztömbnyi sorban álltak a kamionok. Nyilván több kilométeres körzetben egy csomó pilóta vette az adást, és csináltak a srácnak egy kis farsangot. Alighogy az egyik hazahozta, a másik már kapta is föl és ment vele egy kört.
Akár hiszik, akár nem, én is kivártam a soromat, hogy megutaztassam Plüssmacit. Aztán visszavittem és szépen beültettem a székébe. Ha valamikor, hát azon a napon megtudtam, mi a boldogság. Ott ragyogott annak az emberpalántának az arcán.
Szépen felsorakoztunk, mielőtt az anyukája hazajött. Mindenki elköszönt tőle, aztán ment a dolgára. Fülig érő szájjal szorította meg a kezemet:
- Viszlát pilóta, találkozunk az éterben.
Könnyes szemmel fordultam az autópályára, bekapcsoltam a CB-t és újabb meglepetés ért:
- Brékó 1-9 - hallatszott a rádióból - , itt Plüssmaci anyukája. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak. Imádkozni fogok magukért, mert valóra váltották a kisfiam álmát. Kiszállok, mielőtt elbőgöm magam. Isten óvja mindnyájukat; vigyázzanak magukra és viszlát!
Ez a történet jól példázza azt, hogy mi a legfontosabb, és hogy a legnagyobb rohanás közben is meg tudunk állni, hogy odafigyeljünk egymásra. Hiszen mi a szeretet, ha nem ez?
|
|
Hogyan rontsuk el az ünnepeinket? |
|
|
|
|
Írta: Demeter Sándor
|
Bella Péter December: ünnep ünnep hátán, minden erről szól az akciókat hirdető reklámújságtól a híreken át a szószéken prédikáló lelkészig. Áhítatos légkör, Istenre figyelő csendesség? Ugyan már, több realitás van egy sci-fi regényben! Családtagjainkkal, barátainkkal való kapcsolatok ápolása, erősítése? Lehetetlen egy ilyen zsúfolt, stresszes hónapban?! Hagyományaink ápolása, új dolgok kipróbálása? Minek, hisz magunkra sincs időnk, erőnk! Végre forduljunk olyan irányba, amelyiken biztosabb a járásunk. Gyakoroljuk azt, amihez úgyis jobban értünk. Rontsuk el az ünnepeinket! De ne csak úgy töredékesen, bizonytalanul, félmunkát végezve, ahogy szoktuk, hanem végre professzionális formában, módszeresen. 
A következőkben bemutatnék kétszer tizenkét tanácsot, amelyek segítenek végérvényesen szétforgácsolni az adventi készülődésünket és a karácsonyi ünneplésünket. A pontok megalkotásában segítségemre volt a Győr-szabadhegyi „Kincskereső“ családos kör szülői gárdája és a felnőttkör tagjai.
Hogyan rontsuk el az adventünket? 1. Ne vegyél adventi koszorút, készíteni pedig végképp tilos! 2. Ne legyél személyválogató, egyformán legyél hűvös, tartózkodó mindenkivel, légy elviselhetetlen. 3. Szakíts minden fajta hagyománnyal! 4. Kerüld el a templomot! Zárd ki Istent! 5. Légy önző! 6. Ne dőlj be a szeretetbeszédnek, rontsd el mások örömét is. 7. Legyen az ünneppel, az ünnepléseddel kapcsolatban határozott elképzelésed, és mindenképp ragaszkodj hozzá! 8. Merülj el akár többször is az adventi vásár forgatagában, hagyd, hogy vigyen az ár. Kerüld a kreativitást, csak kész dolgokat vásárolj, ha lehet, akciósan, hitelre. 9. Soha ne légy csendben, soha ne legyen csend körülötted! 10. Csinálj minél több dolgot minél rövidebb idő alatt! Ne várj semmire, mindent azonnal... 11. Csak a pénztárcád tükrében szemléld az adventedet! 12. Vágyj arra folyamatosan, ami nincs, amire nem is lesz lehetőséged! 
Hogyan tegyük tönkre a karácsonyt? 1. A házadat világítsd ki, ne a szívedet! A sikeres karácsony a villanyszámládon mérhető. 2. Rombold le gyermekeid minden illúzióját. A cinizmus a legjobb eszközöd, ezt ne felejtsd el! 3. Hölgyeknek: a lényeg a készülődés, a vásárlást, takarítást hagyd december 24-re. Ilyenkor 120 százalékot kell hozni, az amúgy is túlzsúfolt napokban legyen tökéletes rend, kristálytiszta lakás, háromféle menü, nyolc sütemény stb. 4. Uraknak: csakis saját kézzel faragott fenyőt lehet állítani a tartóba! 24-én délben keresd meg az égősort, majd miután kibogoztad nagy nehezen és rájöttél, hogy rossz, szaladj venni egy újat.
5. Személyes kapcsolataid ápolására, családi kötelékeid erősítésére egyetlen mód: a közös tévénézés. 6. Szenteste se kapcsold ki a mobilodat. Hívj fel minden rokont, barátot, vagy küldj sms-t. 7. A régi sérelmek felhánytorgatásának, családi problémák megbeszélésének legjobb pillanata az, amikor körülülitek az ünnepi asztalt. 8. Még véletlenül se örülj az ajándéknak. Ne higgy mások örömének sem, úgyis csak megjátsszák. 9. Egyél és igyál többet a kelleténél, többször is az ünnepek alatt. 10. Mindenképp látogass meg az ünnep két napján minél több vidéki rokont minél nagyobb területet átfogva! 11. Ha a templomban vagy: az igehirdetés alatt azon járjon az eszed, mi minden maradt el eddig, mi nem lett olyan, mint szeretted volna, az úrvacsorakor pedig aggódj az elkövetkező dolgok miatt (honnan késel el, ki nem fog örülni az ajándéknak stb.) 12. Légy tökéletes, és felelj meg minden általad vélt elvárásnak. Nincs garantálva a biztos siker, de ha minden pontot betartunk, megnő az esélye, hogy az ünnepek után elégedetten vehetjük tudomásul: minden romokban van, Istennel csak gyengült a kapcsolat, a házastársunk haragszik ránk, a gyermekünk nem áll szóba velünk, fáradtak vagyunk és üresek.
Ha tényleg így akarjuk, persze... 
Ha mégsem ünnepeink lerombolása a célunk, akkor is használhatjuk a listánkat. Vonuljunk el egyedül, vagy üljünk össze szeretteinkkel egy csendes este, majd fogalmazzuk meg a huszonnégy pont ellentétét, fordítottját, pozitív párját. Ha ez sikerült, már csak tartsuk magunkat ahhoz, amit leírtunk vagy átbeszéltünk. Talán sikerülhet mégis az, amiben kevésbé vagyunk jók, de valahol mégis mindig meg akarjuk valósítani.
Sikerülhet ünnepelni, igazán és szépen. Forrás: Parokia |
|
Meghívó egy nagy szülinapra |
|
|
|
|
Írta: Demeter Sándor
|
Kedves Barátom! Mint tudod, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeznek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV- műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek egy része értette, és hálás volt mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik az ünnep valódi jelentőségét. Emlékszem, az elmúlt évben is volt egy hely, ahol hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége, mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni… Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csendben elhagytam a helyiséget. És tudjátok, ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, az ital, az ajándékok, az összejövetelek érdeklik, és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe. Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jó néhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat – Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el… Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az ünnepségemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok. Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek – kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás… Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek. A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek: Jézus Krisztus |
|
|
