Az Ige mellett

Minden év végén, év elején elszámolást szoktunk készíteni. A gyárak, üzemek, cégek, egyházközségek, családok, sőt magánszemélyek is számadást keszítenek. Ezt látva, a 12 éves Sanyika az édesanyjának az alábbi számadást készítette és adta át:

    Anya tartozásai:

    A gaz kigyomlálása a járdalapok közül – 80 lej
    Rendet csináltam a szobámban – 60 lej
    Minden másodnapon bevásároltam – 60 lej
    A húgomra naponta felvigyáztam – 100 lej
    Az iskolában jól tanultam – 100 lej
    Szemétkihordásért – 100 lej
     Össztartozás: - 500 lej

    Az édesanya felpillantott fiára, tekintete nagy szeretettől sugárzott. Fejében tolongtak a gondolatok. Nagyon hálás volt fia őszinteségéért, de eszébe jutott, hogy ez az ötszáz lej az ő havi keresete. Aztán elővett egy tollat meg egy papírlapot és írni kezdte:

    Fiam tartozása:

    Kilenc hónapon át a szívem alatt hordtalak – 0,00 lej
     Betegségeid alatt éjszakánként betakartalak és virrasztottam ágyadnal – 0,00 lej
    Kisbabaként sokszor sírtál, ilyenkor elringattalak – 0,00 lej
    Sírásodkor könnyeid letöröltem, megsimogattalak és imáimban hordoztalak  – 0,00 lej
    Az összes reggeliért, ebédért, vacsoráért, a sok finom süteményért – 0,00 lej
    Az életemért, amelyet mindennap érted adok, tiszta szívből – 0,00 lej
     Össztartozás: - 0,00 lej

    Amint elkészült az elszámolással, mosolyogva adta át gyermekének a számadást. A fiú azt átolvasta, amit írt a számadásban az édesanyja, s amikor a végére ért, könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. És az egyre sűrűsödő könnycseppek a fiú szemében, az édesanyának nagyobb örömöt jelentettek Dáriusz király minden kincsénél.
Bányai László, lelkipásztor

Forrás: Harangszó