2009. május 22.

Amit Trianon szétszakított, most újból egybeforr. Egyesülésre készül a Magyar Református Egyház, így a jövőben szervezetileg is összetartoznak majd a magyarországi és a határon túli egyházak. Összetartozásukat közös egyházalkotmány elfogadásával fejezik ki. Az Alkotmányozó Zsinat 2009. május 22-én, pénteken Debrecenben ül össze.

Az új egyházalkotmányt és a Magyar Református Egyház megalakulását a Debreceni Református Nagytemplom előtt hirdetik ki.

Az úrvacsora és az istentisztelet előtt a főtéren az egységre lépő egyházak mutatják be múltjukat, jelenüket, szolgálatukat, színes programokkal közös ünneplésre hívva Kárpát-medence több ezer református gyülekezetének érdeklődőit. A zsinat tagjai megkoszorúzzák a reformáció nagy magyarországi alakjainak szobrait a Debreceni Egyetem főépülete előtti emlékparkban.

Húsvétkor a Kárpát-medencei elnökségek közösen fogalmazzák meg ünnepi körlevelüket, felelevenítik a lelkipásztorok határokon átívelő vendégszolgálatainak szép szokását, ezzel is készülve egyebek mellett az ünnepi alkalomra. A szervezők bátorítják a gyülekezeteket, hogy akik tehetik, testvérgyülekezetükkel közösen vegyenek részt a debreceni programokon.

„A magyar reformátusság a reformáció korától kezdődően mindig több ország területén és több állam szervezeti keretei között élt, egyházjogi közösségben a Kárpát-medencében élő, a reformációhoz csatlakozott nemzetiségekkel” – fogalmaz a Magyar Református Egyház alkotmánytervezetének preambuluma. Az egység helyreállítása azért is megvalósítható, mivel a magyar reformátusság a kényszerű szétszakítottság ellenére folyamatosan megőrizte hitbeli és teológiai egységét, az összetartozást soha nem vonták kétségbe – áll a dokumentumban.

Szöveg és kép: refomátus hírportál.
A fotó illiszturáció: Az 1894-es Református egyházkormányzatot mutatja be.

 

 

Az egységben az egyház bizonyságtételének hitelessége és ereje növekszik. A magyar reformátusság számára éppen ezért a kálvini hagyományból következően mindig fontos volt a közösség és az egység megélése. Ugyanakkor az elmúlt évszázadok során különböző időkben, különböző mértékben adatott meg számunkra az egység kifejezésének lehetősége.

A magyar reformátusság a reformáció korától kezdődően mindig több ország területén és több állam szervezeti keretei között élt, egyházjogi közösségben a Kárpát-medencében élő, a reformációhoz csatlakozott nemzetiségekkel. A reformáció után az addig kényszerű szervezeti széttagoltságban élő egyházrészek 1881-ben Debrecenben létrehozták a Magyar Református Egyház teljes szervezeti egységét. Az egységes Magyar Református Egyház létrejöttével megerősödött folyamat többször komolyan megtört. Ezen törések közül a legfájdalmasabb a trianoni döntést követő határátrendezés volt, amely újból szétszakította egyházunkat is. A magyar reformátusság a kényszerű szétszakítottság ellenére tanúságtételében és szolgálatában mindvégig megőrizte hitbeli és teológiai egységét. Ezt tesszük nyilvánvalóvá 2009. május 22-én.

A világszerte szétszórtságban élő magyar reformátusság számára a május 22-i debreceni Alkotmányozó Zsinat a hálaadás ünnepe, amit úrvacsorai közösségünk tesz teljessé.

A magyar református egység megerősítése elsősorban lelki folyamat. Ugyanakkor az egységes alkotmány, közös zsinat, az egységes istentiszteleti rend, közös énekeskönyv, egységes lelkészképzési rendszer, mind közösségünk gyakorlásának új, konkrét formáját jelentik. Összefogásunk a szeretetszolgálat és a misszió területén gyümölcsözőbbé és hitelesebbé teszi társadalomban végzett szolgálatunkat.

Az európai egység ereje a határokon átívelő regionális együttműködésekben rejlik. A Magyar Református Egyház közössége a megbékélést kívánja szolgálni a részegyházak között létrejövő szorosabb együttműködés által a Kárpát-medence népei között.