|
Írta: Komádi Sándor, Arad-Mosóczi főgondnok A reformáció egyik fontos következménye az egyház megújítása, a hitújítás, vagyis a Biblia alapjára való visszaállítása volt. A protestáns egyházakban megvalósult az anyanyelvi Istentisztelet. A szertartások egyszerűsödtek. Az Istentisztelet középpontjában a prédikáció (Igehirdetés) került. Anyanyelvre fordították a Bibliát (1590-ben Károli Gáspár, gönczi pap, Vizsolyban nyomtatták ki, ezért “Vizsolyi Biblia”, és számos egyházi könyveket írtak.) Az irodalom sokat köszönhet a reformációnak. Közismert, hogy nagyban hozzájárult a Magyar nyelv irodalmi nyelvvé fejlesztéséhez. Apáczai Csere János (1625-1659) a gyulafehérvári és kolozsvári református kollégiumok tanára, még Hollandiában Utrecht-i tanulmányai idején kinyomtatta a tudományok első magyar nyelvű összefoglalását, a Magyar Encyclopédiát. Szenczi Molnár Albert (1574-1634) latin-magyar szótára és magyar nyelvtana lefektette a szép magyar beszéd és helyesírás alapjait. A zsoltárokból készített fordításai templomaikban mindmáig felhangzanak. A reformáció nem kívánta a tudományokat az egyház ellenőrzése alá rendelni. Sőt Kálvin azt tanította, hogy a tudósok helytálló ismeretei és a mesteremberek technikai tudása Isten általános ajándékai. Johannes Honterus az erdélyi reformáció elindítója kimagasló tudományos tevékenységet folytatott a teológia, a jog, a földrajz területén. Méliusz Juhász Péter nem csak a református egyház vezéregyénisége, püspöke volt, hanem az első magyar füvészkönyv, a Herbárium szerzője is. Pápai Páriz Ferenc a nagyenyedi kollégium rektora megírta az orvostudomány első magyar nyelvű kézikönyvét. A történetírók sorát Heltai Gáspár, a kolozsvári szászok prédikátora nyitja meg, az első magyar nyelvű krónikájával. Szamosközi István, a fejedelmi udvar levéltárosa feljegyezte a 15 éves háború erdélyi vonatkozásait. Bethlen János és Bethlen Farkas kancellárként jól ismerték a kor eseményeit, ezért krónikáik a fejedelemség történetének megbízható forrásai. Az oktatás új lendületet kapott. Az iskolarendszer alapján a falusi iskolák álltak, e fölött a mezővárosok iskolái voltak. Ezt követték a híres református kollégiumok, amelyekben külföldön is tanult tanárt alkalmaztak. 1531-ben alapították a pápai kollégiumot, a debrecenit pedig 1538-ban. A sárospataki iskola 1547-ben vált protestánssá. Gyulafehérváron 1622-ben Bethlen Gábor alapított kollégiumot, amely később Apafi Mihály fejedelem korában Nagyenyedre költözött. A magyar református művelődés legfőbb bástyái évszázadokon át híres kollégiumok voltak (Debrecen, Sárospatak, Pápa, Kecskemét, Nagyvárad, Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely). Ezekben nevelkedett számos magyar költői nyelv máig legkiválóbb mestere, Kossuth Lajos, a XIX. századi nemzeti liberális politikai jeles alakja, Petőfi Sándor, az 1848-as forradalom lánglelkű költője, Jókai Mór, legolvasottabb prózaírónk, és Ady Endre, a modern magyar költői nyelv megújítója. Ezek a kollégiumok képezték évszázadokon át a református egyház lelkészeit, teológusait is, akik a peregrinációt (nyugati egyetemjárás) gyakorlata révén folyamatos szellemi kapcsolatot ápoltak az európai reformáció forrásvidékeivel (Wittenberg, Genf, Heidelberg, Oxford). A magyar reformátusság helyzetéből következően, évszázadokon át a magyar nemzeti függetlenség gondolat őrzője is volt a katolikus Béccsel szemben. Nem tekinthető véletlennek, hogy 1849-ben Debrecen lett az ország fővárosa, sőt a város református kollégiumának imatermében mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását. A magyar református gondolkodás legfőbb sajátosságának a szigorú biblicizmus mellett máig az iskolához, mint missziós eszközökhöz való ragaszkodás és a hazaszeretet tekinthető. Egy másik fontos ajándéka Isten megújító kegyelmének az, hogy a XVI. Században 21 magyar nyomda működött az országban és ebből 20 protestáns volt. Az első magyar tankönyvet a protestáns, főként a református nyomdából kerültek ki, s protestáns szerzők művei voltak. Az első magyar mesekönyv, (megjelent 1536-ban) nyelvtan (megjelent 1539-ben), világtörténelem (megjelent 1559-ben), számtan (megjelent 1575-ben), növénytan (megjelent 1578-ban), embertan (megjelent 1585) és szótár (1585) tartoznak ide. A reformáció könyvkiadásának két kiemelkedő műve: Károli Gáspár Biblia magyar nyelvre való fordítása -1590 és Szenczi Molnár Albertnek a 150 genfi zsoltár magyarra fordítása -1606. (Egyháztörténet I.) Forrás: Arad-Mosóczi Református Egyházközség honlapja |
Legyünk akár egyháztagok, presbiterek, akár lelkészek, minket is kötelez az az egyházunkban a kezdetek óta gyakorolt szellemi-lelki igény és igényesség, amivel az újabb és újabb egyházi nemzedékek megfogalmazták, mit jelentett számukra a református szó. Mindnyájan tudjuk, hogy a kérdések kérdése nem ez, hanem: mit jelent nekünk Jézus Krisztus, a Lélek és a Teremtő Isten, hogyan fogalmazzuk meg szentháromságos hitünk tartalmát és az abból fakadó cselekedeteket, tehát a református teológiát és etikát. Ám azóta, hogy Kálvin lejegyezte: a református szó "az evangélium szerint megújított rendet" jelenti, a századok során szinte valamennyi református káté, hitvallás, kegyességi irányzat azt is megfogalmazta, hogy egy adott tér-idői helyzetben mit jelentett ez a szó. A reformáció korának, s az azt követő időknek magyar református zsinatai és hitvallásai is választ igyekeztek adni erre a kérdésre. És ami megragadó és gyönyörű, hogy a válaszban az egyéni, valamint a közösségi értelmezés teljes összhangban volt! 
