Az Ige mellett

ÁLDJA MEG AZ ÚR

az új tanévet kezdő gyermekeinket és pedagógusainkat!

Akármilyen hosszú és meleg is volt ez a nyár, mégis csak eljött szeptember, és az utolsó két hét a vakációból lassan letelik - ráadásul még két nappal rövidebb is lett a nyári iskolai szünidő, hisz már 13-án kezdődik a tanév. Gyermekeink, unokáink talán még az utolsó napokat töltik a különféle táborokban, de mindannyian tudjuk, hogy a rövidülő napok már a nyár végét jelzik. Még néhány nap, és megtelnek az óvodai, iskolai, egyetemi padok, megkezdődik az új tanév.

Van, akinek első az életében, van, akinek sokadik, de mindenképpen valami újnak a kezdete. Van, aki izgatottan, örömmel várja, van, aki már most számolja a napokat az első szünetnapig.

Vajon ki indítja, és hogyan indulnak majd el gyermekeink az első napon? 

Egy régi emlékem jut eszembe: amikor az első napon az iskolába indultam, akkor édesanyám és édesapám abbahagyva a reggeli teendőket, odaálltak mellém, aki már táskával a hátamon türelmetlenül vártam, hogy indulhassak, hogy még a csengetésig egyet focizhassak az iskolaudvaron, és imádkoztak értem. Kérték az Istent, hogy legyen segítőtársam és vezessen egész évben kézen fogva engem. Aztán édesapám elkísért az utcaajtóig. Ez olyan emlék, ami gyakran eszembe jut. Az értem imádkozó szüleim minden reggeli után, imájukkal bocsátottak iskolába.

Vajon, most hányan indulnak így az iskolába, és hányan kérik az Úr segítségét fiataljainkért, hogy megmaradjanak az egyenes úton, nem engedve a különféle csábításoknak? És, ha sokan nem is, összetesszük-e mi értük a kezünket?

De nem csak a fiatalok, hanem az őket fogadó pedagógusok is új évet kezdenek most. Minden tanév új feladat. Ők vajon hogyan kezdenek ezekben a napokban?

A hírekben sok szomorú és lehangoló dolgot hallunk: iskolákat bezártak, sokakat elbocsátottak, mások ott kellett hagyják a kedves iskolájukat, ahol évekig vagy évtizedekig tanítottak és más közösségbe kell betagolódniuk, és a fizetések megcsorbítása a tanügyben dolgozókat is érintette. Egy dolog biztos: a mi Istenünk ismeri a sok-sok nemkívánatos, szomorúságra okot adó helyzetet, egyének és városunk gondjait. Ezekre a problémákra is érvényesek Jézus szavai: „Ne aggodalmaskodjatok! A ti mennyei Atyátok tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az Ő országát és ráadásul ezek is megadatnak nektek” (Lukács 12,22.30-31)

De most ne csak a rosszra gondoljunk, hanem a sokkal több jóra, áldásra, amit akkor értünk meg igazán, ha az Úr közelében vagyunk! Ahogyan a 73. Zsoltárban olvassuk: „Isten közelsége oly igen jó nékem”, és akkor az aggodalmaskodás helyét a reménység veszi át.

Isten gyermekei bizalommal fordulhatnak hozzá olyan ajándékokért, amelyet ő meg tud adni követőinek. Kérhetnek tőle türelmet, amellyel a gyengébb, esetleg a sérült gyermekeket nevelik; szeretetet a problémákkal küzdő tanítványaikhoz; kellő bölcsességet a nehéz helyzetek megoldásához. Ahogy Jakab apostol levelében olvashatjuk: „Akinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja”.

Ezekkel a gondolatokkal kérjük Isten gondviselését gyermekeink életére, és az Ő gazdag áldását, vezetését pedagógusaink következő évi munkájára!

MEGHÍVÓ TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETRE!

Szeretettel hívunk minden gyermeket és pedagógust, szülőt és nagyszülőt vasárnap 10 órától a tanévnyitó istentiszteletünkre a Belvárosi Református Templomba! Kezdjük meg együtt az ÚR házában ezt a tanévet, kérjük az Isten áldását erre az évre is.

Isten igéjének gazdagsága és bátorítása mellett meglepetéssel is várjuk a kicsiket és nagyokat egyaránt!

                                                A Belvárosi Református gyülekezet vezetősége