Az Ige mellett

Az Ő kívánsága az volt, hogy egyedül az Úré legyen a dicsőség. Ezért merem azt gondolni, hogy szeretné ha megemlékezésünkben is az Úrnak lennénk a kedvére... ha a szavakat nem meglovagolva a magunk és közösségünk kedvére tevékenykednénk. Az új utak keresése helyett a régi ösvények felől érdeklődnünk jobb, jobb visszatérnünk az Igéhez. Ezzel pedig nem kéne jóság demonstrációt tartanunk, elég is lenne a magunkba forduló bűnbánattal Bíránk elé állni. Előtte pedig meghallani, és belátni, hogy nem mi rendelkeztünk felőle, hanem Ő a szabadítás Istene, aki megszabadított. Lehet túl komolynak tűnik ez így, szimpatikusabb az új-régi nézet, hogy Isten egy segítség automata, akinél szép szavakkal és alapos önsajnálattal, ájtatos vallásos cselekedetekkel megy a lefizetés. De az örömhír nem megvesztegetés: Egy adatott oda mindazokért akik az övéi.

Hogy a mi hitünk ne váljon vesztegetővé, a gyülekezet pedig hitehagyó ne legyen, szükséges visszatérnünk az Igéhez. Ez pedig kálvinizmust jelent, de, hogy Kálvint elfogadhassuk hiteles tanítónak meg kell figyeljük az életét, és, ahogy a Zsidókhoz írt levél 13,7 mondja: "Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket." Ezért Kálvinról egy ismertető cikk sorozat indul a honlapunkon, egy-egy gondolata pedig idézet formájában megjelenik a honlap fejlécén. A Kálvin évvel kapcsolatosan felhívásokat és értesítőket is közlünk, és egy "Kálvintól" című hivatkozás gyűjtemény is elérhető már.