Az Ige mellett

A FAMILY magazin, Magyarország új családi magazinja 

- 1 éves bérlet ára, vagyis 4 drb= 42 LEI + 4,5 lei postaköltség minden egyes szám elküldésekor. Ha egy cimre több magazint küldünk ki, csak egyszeri postaköltséget számítunk fel.

Fizetni lehet a postán az első szám átvételekor vagy bankon keresztül: CEC Bank Odorheiu Secuiesc Cod IBAN: RO31CECEHR0201RON0029258.

- Rendelhet bemutatópéldányt 0.00 RON + postaköltség 

MEGRENDELÉS ITT!

A magazin profilja: A family magazin a család lapja. Értékelvű, iránymutató és modern magazin, amely a család minden tagját megszólítja aktuális témáival. Kiemelten támogatja a hagyományos családi értékeket, ugyanakkor nyíltan beszél a mai kor minden problémájáról, a családokra és az egyes emberre kifejtett hatásairól, és ezek kezeléséről, kivédéséről is. A lap – szinte családtagként – segítőtársa mind a nagy kihívásokkal küzdő szülőknek, mind a gyermek– és ifjúkor problémáival szembesülő fiataloknak.

Tartalomból:

Éjszakai műszak

„Na, és hogy telnek az éjszakák? Tudtok aludni?” – ez az a kérdés, amelyre minden kisbabás családban előbb-utóbb számítani kell. És ez az a téma, amely legalább annyira megosztja az embereket, mint a politikai hovatartozás… Alvók és nem alvók, tézisek és antitézisek, üdvözítő módszerek és pszichológiai fejtegetések feszülnek egymásnak kérlelhetetlenül.

Előre kell bocsátanom: én a nem alvók népes táborát szaporítom. Négy éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem. Leánykáim gondoskodnak róla, hogy úgy érezzem magam, mintha egy katonai kiképzőtáborban lennék. Úgy tűnik, jól veszem az akadályokat, mert már egyetlen moccanásra vigyázzállásba vágom magam, megszakítom akár a legszebb álmomat is, és azon nyomban megyek a célállomás felé. Persze nem ment ez mindig ilyen könnyedén…

A valóság mindig más
Amikor az első gyermekemet vártam, elolvastam néhány igen fontos szakirodalmat, mely a csecsemők alvási szokásait ecsetelte. Megtudtam, hogy az újszülött általában tizennyolc-húsz órát alszik egy nap, illetve rengeteg hasznos tanácsot kaptam. Olyanokat például, hogy a kisbabát minél előbb meg kell tanítani önállóan elaludni; hogy tilos a szülői ágyba betenni, mert aztán soha többé nem lehet száműzni onnan, éppen ezért az a legjobb, ha a saját szobájában, a saját ágyikójában szunyókál a gyermek; és hogy a szoptatást (etetést) szigorúan külön kell választani az altatástól.

Én világéletemben engedelmes ember voltam, meghajtottam hát a fejem a tapasztalt szerzők előtt. Igyekeztem maximálisan követni az utasításokat. Ám Hanga lányom rögtön rácáfolt az első alaptételre: egyszerűen nem volt hajlandó aludni. A tizennyolc órás adagból nyolcat abszolvált, azt is félórás bontásokban. (A maradék időt pedig az esetek többségében sírással vagy evéssel töltötte…)
Az első három hónap – mit mondjak – igen nehezen telt el. Férjemmel a leglehetetlenebb módszereket is kipróbáltuk, hogy alvásra bírjuk elsőszülöttünket: megszoptattam, hintáztattuk, dajkáltuk, dúdoltunk neki, simogattuk a hasát, ugráltunk vele egy nagy gimnasztikai labdán, hátha az ütemes ringatózás hatására végre leragad a szeme… Amikor már nem bírtuk tovább, becsuktuk az ajtót, és hagytuk, hogy sírjon. Merthogy ezt a tanácsot is kaptuk – mint jól bevált, biztos módszert. Állítólag a gyerekek húsz perc után abbahagyják a bömbölést. Ha néhány napig kitartóan ellenállunk a kísértésnek, és nem megyünk be a babához, garantáltan leszokik az éjszakai ébredezésről, és jóízűen végigalussza az éjszakát. Mi nem így tapasztaltuk… Igaz, idő előtt feladtuk a dolgot, mert úgy gondoltuk, hogy ez a módszer számunkra elfogadhatatlan.

Biztos befektetés
Nem folytatom tovább az alvási szokások kialakítására irányuló harcaink bemutatását. Annyit azért elárulhatok: bár nem találtuk meg a „csodamódszert”, elsőszülöttünk kétéves korára mégis jó alvó lett. Most már csak Panna lányunk szólít minket éjszakánként. Időnként úgy tűnik, hogy már látjuk az alagút végét…
Ez a négyévnyi küszködés és vívódás azért nem volt hiábavaló, mert rengeteg dologra megtanított minket.