…Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten,

hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.

2 Tim. 1,7

120 évvel ezelőtt, 1901. március 14-én, ezen templomunkban, Szabolcska Mihály lelkipásztor szorgalmazására és vezetésével alakult meg az első temesvári nőszövetség, mely még evangélista református nőegylet néven jött létre. Áldásos munkáját kisebb-nagyobb megszakításokkal a második világháborúig folytatta, majd hatalmi rendeletre megszűnt hivatalosan létezni. 1951-ben, 50 év távolából, azért még megünnepelték, hogy a lelkes elődök vállalták a rájuk háruló feladatokat, s tömötten és egységesen szervezték meg az Úristen által kötelességünkké rendelt feladatot.

1989 decemberében Tőkés László akkori prófétalelkű lelkipásztorunk nemzetmentő kiállása az Úristen kegyelméből diktatúrát és kommunista rendszert elsöprő forradalommá alakult. Ezen történelemformáló mérföldkő utáni eszmélésünkkor döbbentünk rá, hogy szabadon járhatunk templomba, majd számba vettük erőinket és számot vetettünk teendőinkről, hogy a legjobb módon biztosíthassuk református magyar jövendőnket ezen a tájon.

1991. szeptember 3.-án, Bányai Ferenc akkori lelkészünk vezetésével, Egyházkerületi szinten is az elsők között alakítottuk meg a Temesvári Református Nőszövetséget. Jól tudtuk és tudjuk, hogy nem mindenki, aki református magyarnak vallja magát vállalja is az ezzel járó kötelességeket. Akkor 33 alapító tag határozta el, hogy beindítja a csipkerózsika álmába szenderedett Nőszövetséget. Ezen hölgyek névsora álljon itt most mementóként.

Sajnos, többen közülük nem lehetnek jelen, mert már az Úr országából tekintenek le reánk vagy más helyiségbe, egyházközségbe költöztek. Sőt nem kevés azok száma sem, akik lélekben velünk vannak, de a koruk hozta kisebb-nagyobb betegség miatt, úgymond, szobafogságra ítéltettek.

Az elmondottak tükrében tehát most 120 éves, matuzsálemi korúak vagyunk, de mint hiú női lelkek, 20 éveseknek fiatalítjuk magunkat, annál is inkább, mert ezt a 20 évet ismerjük, ezen időszak alatti tevékenységünkről számolhatunk be, hogy így visszaemlékezve, Önök is jobban megismerjenek bennünket.

Református Nőszövetségünk célja a hitélet elmélyítése, ápolása és annak szeretetben való megvalósítása. Ezért feladatának tekinti a gyülekezeti élet előmozdítását, segítséget a gyermeknevelésben, a családi élet védelmét, az öregek, árvák és elhagyottak felkeresését és felkarolását, a bibliaórák, összejövetelek és templomi ünnepélyek szervezését, valamint nemzeti kultúránk megőrzését, ápolását és terjesztését.

Hosszasan lehetne ecsetelni, de minden hivalkodás nélkül, az újraalakulásunk óta eltelt idő legfontosabb eseményeit és tevékenységeit. Nem szeretnék visszaélni türelmükkel, ezért csak tényszerűen sorom fel tetteinket, annál is inkább, mert sokan hajlamosak arra, hogy a nőszövetségi munkát csak a bibliaórákban, takarításban, terítés-tálalásban és mosogatásban képzeljék el. Aki pedig többet szeretne rólunk megtudni, megteheti, elolvasván év végi beszámolóinkat.

Tehát nézzük a tények felsorolását:

1. Tevékenységünk vezérfonala a szeretetben cselekvő hit. Nőszövetségi együttléteinket csütörtökönként tartjuk, bibliaórai alapú hitépítéssel és megbeszéléssel. Tagságunk létszáma váltakozó, de eddig minden évben az 50-es szám körül mozgott. Bibliaóráinkat a mindenkori lelkészek, segédlelkészek tartják.

2. 1995-ben kezdődött el Temesváron a különböző felekezetek bevonásával, a Nők Világimanapjának évenkénti ökumenikus megszervezése és megtartása, melybe az 1995-ös kezdetek óta bekapcsolódtunk, és azóta is részesei vagyunk.

3. Lelkesedéssel fogadtuk, hogy újra alakult a Magyar Reformátusok Világszövetsége. Ennek III. Világtalálkozójának egyik fő rendezvénye nálunk zajlott le 1996. augusztus 5.-én. Ezen jeles eseményre besegítettünk kitűzők és 1.500 szalmavirágos bibliai jelző, valamint a leporelló szövegének elkészítésével. Ilyen előzményekkel, már játszi könnyedséggel szálltunk be 2000-ben a IV, illetve 2006-ban az V. Világtalálkozó helyi jellegű, de sokkal kisebb méretű rendezvénysorozatába.

4. Bekapcsolódtunk Egyházkerületünk Nőszövetségének megalakulásába –Kovács Ildikó elnöknőnk lett a kerületi nőszövetség egyik alelnöke-, majd 1993-tól évente részt veszünk, ha csak képviseleti alapon is, a Kerületi Nőszövetség mindig más helyiségben megszervezett Konferenciáján.

5. Szinte megalakulásunktól rendezünk különböző nőszövetségi találkozókat, rendezvényeket és konferenciákat. Ezek közül csak párat emelek ki, ilyen az 1997-es év, amikor dr. Eszenyeiné dr. Széles Mária professzor asszony tartott előadást a nők szerepéről a bibliában, vagy 1998-ban Gede Ildikó érmihályfalvi lelkipásztor, akkori kerületi nőszövetségi elnök ecsetelte a női munka jellegét az egyházban, 2000-ben pedig Bogya Kis Mária szamosmenti lelkipásztor, kerületi nőszövetségi elnökünk zászlóavató ittléte erősítette hitünket, hogy jó úton járunk. 2002-ben pedig az a megtiszteltetés ért, hogy elnök asszonyunk személyében mi köszönthettük a Nagyváradon megrendezett egyházkerületi konferencián Orbán Viktor miniszterelnököt és feleségét, Lévai Anikót. 2003-ban Tőkés László püspök úr társaságában templomunkban járt Christen Anderson, a Református Világszövetség svéd származású elnöke, akit ugyancsak mi köszöntöttünk, s végül, de nem utolsósorban, 2009-ben a mi megszervezésünkben és lebonyolításában került sor Egyházkerületünk X. Konferenciájára, melyen egyben az 1989-es események 20. évfordulója előtt is tisztelegtünk. Itt mondok őszinte köszönetet egyházközségünk vezetőségének, minden presbiternek, nőszövetségi, énekkaros és IKE-s egyháztagunknak hogy Fazakas Csaba esperes urunk vezényletével hathatósan besegítettek a sikeres rendezésben.

6. 1991-től egészen 2008.-ig ránk hárult az a feladat, hogy a szeretetvendégségeket megszervezzük és lebonyolítsuk. Volt itt tombolás farsangozás, mikulási teás összejövetel, szeptemberi gyásznap, de december 15.-ei megemlékezés is, sok illusztris világi (pl. Csoóri Sándor, Rudas Ernő) és egyházi vezető (Temesvár főpapjai) kitüntető jelenlétével.

7.  Újraalakulásunk szinte első nagy elhatározása volt, hogy nyugdíjas tanítónő/tanárnő (Jancsó Herta, Varga Bettina és Szabó Ilona) tagjaink segítségével beindítjuk a vasárnapi iskolát, mely azóta is töretlenül működik, bár időközben sokat változott, fejlődött, és a stafétabotot is mások vették kézbe. Gondoskodó szeretetünk viszont továbbra is övezte őket. Így pl., mikor 2001-ben illetve 2004-ben Lippára mentek táborozni, 160.000 lejjel és 5 kg laskatésztával támogattuk egy hetes ottlétüket.

8. 1993 és 1998 között több alkalommal rendeztünk ruhagyűjtést és olcsó ruhavásárt, hogy az így nyert pénzalapból egyházunk vezetősége színesebbé tehesse gyermekeink karácsonyi csomagját.

9. 1991 és 1996 között nőszövetségünk tagjai készítették el a gyerekek karácsonyi csomagjait. Itt nőszövetségünk nemcsak pénzadománnyal járult hozzá, de szponzorokat is felkerestünk, eleinte szaloncukrot, majd mezes tésztát készítettünk, később pedig magyar történelmi ismeretterjesztő könyvecskékkel (Attila kardja, Lehel kürtje, Benedek Elek: Magyarok története, stb.) színeztük a csomagokat.

10. Célunk, hogy minél több helyre elvihessük a Szentírás üzenetét, örömét és ezzel boldogságot szerezzünk idős, beteg, rászoruló hittestvéreinknek. Ezért 1991 és 2007 között bibliai igével köszöntöttünk minden 80. életévét betöltött egyháztagunkat, majd 1997-től ezt pénzadománnyal toldottunk meg, mely a Svájcból egyházközségünknek küldött, és a presbitérium határozata alapján szétosztott összeget jelentette. Évente 150 és 200 között volt azon családok száma, melyeket megkerestünk.

11. Több éven keresztül, mint pl. 1991-ben, 1992-ben vagy éppen 1996-ban az öregek házába is ellátogattunk, ahova soha sem mentünk üres kézzel, és az ottani idősek, a velünk tartó segédlelkésszel Úrvacsorázó közösséggé alakultak.

12. Saját erőből, de soha nem üres kézzel látogattuk rászorult testvéreinket. Így rendszeres beosztás szerint látogattuk a kórházban 1993-ban és 1994-ben a cukorbeteg nagybányai Kiss Irént, akinek a lábát amputálták, s nem volt itt senki hozzátartozója, de nőszövetségi testvéreinkhez is elmentünk, mikor kórházba kerültek. Gyorssegélyt gyűjtöttünk többször is, Prohászka Julikának, Berde Erzsébetnek, Bancsov Angélának, hogy csak az ismertebb neveket soroljam fel, a teljesség igénye nélkül. Rászoruló konfirmandusainknak fehér ruhát adományoztunk, vagy éppen pénzadományt juttattunk. A bérpalotánkban lakást bérelő Hilfswerk szervezet idősek megsegítésére szánt csomagjait is mi hordtuk ki, évente többször is 30-30 csomagot.

13. Megalakulásunk óta, évente készítünk konfirmandusainknak egy-egy magyaros motívumú és bibliai igéjű könyvjelzőt. Remélhetőleg, ez a tárgyi emlék szerényen, de határozottan fogja őket emlékeztetni, hogy hozzánk tartoznak, köztünk a helyük, mert mi a konfirmálást követően is visszavárjuk őket.

14. Egyházközségünkben több alkalommal is besegítettünk az irodák, templomunk, vendéglakásunk, gyülekezeti termeink, segédlelkészi lakrészek és könyvtárunk rendbetételénél, takarításával, mert Isten segedelméből és vezetőségünk elkötelezettségének köszönhetően, szépen gyarapodtak ingatlanaink.

15. Már 1992-ben bevezettük, s a mai napig tartjuk, hogy Anyák-napján, minden templomba jövőnek papírból kivágott piros, illetve fehér szívet tűzünk a mellére, annak függvényében, hogy él-e még az édesanyja (piros szív), vagy már nem (fehér szín). Ez egy több erdélyi településen bevett szokás, s mivel gyülekezetünk is Erdély számos helyéről vetődött Temesvárra, úgy éreztük, még meghittebbé tesszük ezt a nem kimondottan egyházi, de mégis igen kedves ünnepet.

16. Ugyancsak kedves népi szokás, hogy Húsvétra a piros tojást díszítik, azaz megírják. Mi is rendeztünk ilyen alkalmakat, mikor sósavval, férctollal és viasszal rajzoltuk ki a mintát, de tojást is fújtunk ki, s azt barkára kötve tettük az Úr asztalára. Ezen rendezvényeink főleg 1998 és 2002 közötti időszakra jellemzőek, mikor többször más nőszövetségeket, mint például a temesvári katolikusokat vagy a lugosi reformátusokat is meghívtuk, s ők szeretettel jöttek. Hiszem és remélem, hogy azóta még jó néhányan otthon művelik ezt az időigényes, de igen szép foglalatosságot.

17. Mint ahogy az előbbiekből is kitűnt, igyekeztünk jó kapcsolatot ápolni más nőszövetségekkel, főleg azokkal, ahol ugyancsak magyar nyelven dicsérik az Istent. Ennek célja az is volt, hogy hitben jobban megismerjük egymást, de felekezeti különbség nélkül örüljünk egymásnak, ha a város utcáin találkozunk, hisz mindannyian Isten hívő teremtményei vagyunk. Kiemelem a temesvári Szent Katalin katolikus nőszövetséget, mellyel 1993 óta, egészen 2005 végéig, Klein Brigitta elnöknő távozásáig, szoros kapcsolatot ápoltunk. Utána sajnos, megszűntek. Említésre méltó a dr. Matekovits György vezette Ormos Zsigmond társasággal 1997-től való együttműködésünk, a Szatmárnémeti-i, Érmihályfalva-i és Újszentes-i testvérkapcsolatunk, de az igazfalvi, vöröscsárdai, újmosnicai és biharszentjánosi asszonyokat is többször fogadtuk köreinkben. Nem egyházi, de magyar szervezettel is támogató együttműködést ápoltunk, mint például az RMDSz-szel, vagy a Temesvári Magyar Diákszervezettel (TMD). Külföldre is nyitottunk, s a svájci testvérek, egészen pontosan a Pósfay György lelkipásztor vezette genfi magyar reformátusok 1992-től több éven keresztül ápolták, levelezés útján, velünk a kapcsolatot. Nekik is elküldtünk, 1992-ben 30 darab Benedek Elek: A magyarok története című könyvet, ezt szántuk akkori karácsonyi meglepetésüknek. Ugyancsak külföldi kapcsolatunk alakult ki Ugry tanár úr révén a németországi Brémen-i nőszövetséggel, mely 5 éven igen sikeresen, levelezés útján működött, de az Új Ezredév gyárvárosi egyházközség leválásakor ezt a kapcsolatot át kellett nekik engedni.

18. Főleg kapcsolatainknak köszönhetően, többször szerveztünk kirándulást, mint például 1994-ben Nagyváradra, 1995-ben Igazfalvára, 2000-ben Szatmárnémetibe, Angyalkútra, Végvárra és Ópusztaszerre, 2003-ban Érmihályfalvára, 2005-ben újból Ópusztaszerre.

19. Bár nőszövetségünk nem rendelkezik semmilyen különleges anyagi forrással, pénzalapunk csak a perselypénzekből, a tombolázásból és a kapott  adományokból tevődik össze, ebből gazdálkodunk de úgy, hogy másokon is segítsünk, vagy éppenséggel jó szívvel adakozzunk. Bérpalotánk földszinti, utcafrontra néző ablakaira 1991-ben, a vendéglakásba pedig 1995-ben vásároltunk függönyt, de harangjaink vásárlásához is 100 márkával járultunk hozzá. 2001-ben, bérpalotánk tetőszerkezetének felújítására 1.500.000 lejt adtunk, de 2008-ban is 100 eurót ajánlottunk fel templomunk belső felújítására. Egyházközségünk konyháját évente újabb és újabb szükségleti tárggyal gyarapítottuk, így még 1993-ban vettünk 100 villát, 100 kést, 100 tányért, 21 tálat, 100 poharat, majd 1996-ban újabb 200 poharat, mert üvegből lévén, igen törékenyek, és 12 fehér selyemdamaszt abroszt, 2005-ben 2 gőzelszívót, 2008-ban mikrohullámú sütőt, több inox fazekat, selyemdamaszt abroszokat, kanalakat, reszelőt és még több apróságot. Templomunkba 2009-ben új párnahuzatot vettünk a padokra, majd 2010-ben sikerült megvenni az új szivacsot is, mert a régi tönkre ment, 2011-ben pedig 65 énekeskönyv borítót írásosan varrattunk ki, hadd emlékeztessenek arra, hogy idén lettünk 20, vagy 120 évesek. Ahogy tetszik.

1992-ben valamint 1996-ban írásos templomgarnitúrát készítettünk, de 1996-ban vendéglakosztályunkat is írásos kézimunkával varázsoltuk meghittebbé.

Új templomunk építéséhez 1997-ben 170 márkát és 30 svájci frankot adományoztunk, majd 1998-ban ezt megtoldottuk még 200 márkával. Adakoztunk 1994-ben Szatmárra a szamosmenti új templom építése végett, de 2001-ben az újkisodai templom építésére is 100 márkát adtunk.

Mindannyiunkat igen megrendítettek az árvízi jelentések, s tudtuk, nagy szükség van a pénzbeli hozzájárulásra. Ezért 1994-ben a vajdaságiak megsegítésére siettünk, 1998-ban a kárpátaljaiaknak, 1999-ben a bodófalvaiaknak (100.000 lej), 2001-ben a magyarországi árvízkárosultaknak 260.000 lejt, 2005-ben szigetfalusiaknak, indonéziaiaknak, és székelyföldieknek 1 millió lejt, és 2010-ben ugyancsak 1 millió lejt ajánlottunk fel a magyarországi árvíz károsultjainak.

Levestésztát évek során szorgosan készítettünk. 1996 és 2004 között kizárólag a Sulyok István Református Főiskolának, majd később a Partiumi Keresztény Egyetemnek küldtük, sokszor igen körülményes úton, a nagy dobozokba csomagolt tetemes mennyiségű, évente 20-25 kg levestésztát. A PKE megalakulásakor, annak örömére, hogy létrejött az első hazai magyar nyelvű egyetem, 100 német márkát is adományoztunk. Szívünk szerint ez nagyobb összeget is megérdemelt volna, de nekünk csak ennyire telt.

Meséskönyveket és játékokat gyűjtöttünk, hogy az újonnan beindult magyar nyelvű óvodásoknak legyen miből tanulniuk és mivel játszaniuk. 1992-ben a gátaljai és a gyiroki úti óvodát szponzorizáltuk, míg 2000-ben a vöröscsárdai óvodának adakoztunk.

1992-ben egyházközségünk könyvtárának több könyvet adományoztunk és az újonnan megjelenő Jókai sorozatot fizettük elő, 1995-ben 100 márkát adakoztunk Nagyváradra Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony egész alakos rézszobrára, 1996-ban a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójára, majd 1998-ban a református gimnáziumok világtalálkozójára, 1999-ben a temesvári evangélikus egyház megalakulásának 175 éves évfordulójára, 2008-ban pedig 100 eurót adtunk egyházmegyénk szórványautójának felújítására.

Itt kell megemlítenem, hogy 1998-ban, egyházmegyénkben elsőként készítettük el nőszövetségi zászlónkat, 2001-ben ünnepélyes körülmények között templomunkban ünnepeltük meg újraalakulásunk 10. esztendejét, 2007-ben hivatalosan is felvettük a Losonczy Anna nevet, s be is jegyeztettük nőszövetségünket, 2009-ben pedig házigazdái voltunk Egyházkerületünk Nőszövetségének X. Konferenciájának.

Meg kell említenem, hogy 1999-ben teljes erőbedobással támogattuk a Svédországból, Tar Károly által elindított felhívást, miszerint Tőkés Lászlót jelöljük Béke Nobel-díjra. Nőszövetségünk 1.500 aláírást gyűjtött össze, s igazán nem rajtunk múlt, hogy végül nem a püspök úr kapta meg ezt a magas kitüntetést.

20. Utoljára, de nem utolsósorban szólok a műveltség terjesztéséről is, mert újraalakulásunk óta minden évben megemlékezünk nemzeti és egyházi ünnepeinkről, a hónap nevezetességeiről. 1995-ben Munkácsi Mihály Krisztus-trilógiáját ismertük meg, de a Szentföldet is bejártuk felolvasás által, majd Vassy Erzsébet nagyváradi festőművész tárlatát fogadtuk. Ajándékba kaptunk is tőle egy képet.

1998-ban Szekernyés János a 150 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc Temesvárra vonatkozó eseményeiről, majd Zimánné Vitályos Magda textilművész a gobelin készítésének művészetét ismertette meg.

1996-ban testületileg mentünk el a színházba, s megnéztük Sinkovits Imre főszereplésével Sütő András Advent a Hargitán című darabját, 2000-ben a Szent Koronáról tartottunk részletes ismertetőt, majd Tavaszi Noémi magyarországi művésznő Petőfi témájú linómetszeteit állítottuk ki, az Ormos Zsigmond társasággal.

Ohanovics Miklós tanár úr jóvoltából 2001-ben Verdi, majd Bartók estet tartottunk, 2002-ben Kodállyal és Puccini Pillangó kisasszonyával ismerkedtünk meg, 2003-ban Dohnányi munkásságát, 2004-ben Erkel Ferenc Bánk bánját, 2006-ban megint Bartók Bélát, majd Mozart művészetét mutatta be a tanár úr. Sőt, videó segítségével Rómába is elkalauzolt.

Dr. Higyed István nyugalmazott lelkipásztor 2002-ben Szombati Szabó István életét és munkásságát ismertette, 2005-ben Szombati Szabó István Hátrahagyott írások című könyvét mutatta be, majd 2006-ban a Vatikán titkairól, míg 2007-ben Egyiptom csodálatos világáról beszélt és videóval be is mutatta.

2003-ban vendégünk volt Anavi Ádám költő, 2004-ben pedig a Nyugati Jelen napilappal közösen szerveztük meg, hogy nőszövetségünkben köszöntsük a 95 éves költőt. A 100. születésnapját is készültünk megünnepelni, de pont 100. születésnapján elhunyt.

2004-ben a kolozsvári Csép Sándor lelkipásztorból lett újságíró, szerkesztő, nálunk mutatta be 2 drámáját, s ugyanez évben a magyarországi Gittai István is nálunk olvasott fel írásaiból.

2005-ben Bányai Aranka tanárnő vezetésével 7 Bartók Béla líceumba járó diák József Attila verseket szavalt, így emlékezvén a költő születésének 100. évfordulójára. 2005-ben Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen napilap tulajdonosa, nálunk mutatta be Pongrácz Mária Pillangók című kötetét.

2006-ban Sipos János Homokszedők című, temesvári kötődésű kötetével ismerkedtünk meg, de Fülöp Lídia is két alkalommal olvasott fel megjelent írásaiból.

2007-ben Wass Albert születésének 100. évfordulójára emlékeztünk, Sipos Erzsébet jóvoltából, majd Erdély fejedelmeit vettük számba, s az izraeli szent helyekre is ellátogattunk egy igen szép könyv segítségével. Ugyancsak 2007-ben a Bánságból Németországba kényszerült Schiff Júlia mutatta be Világtalan ház című elbeszéléskötetét, s beszélt a Baragan-i deportálásuk 5 szörnyű évének viszontagságairól.

Befejezésül mindenekelőtt őszinte köszönetet mondok minden egyes nőszövetségi tagnak, függetlenül, hogy mennyi ideig, vagy milyen rendszerességgel látogatták csütörtök délutáni együttléteinket vagy csak pártoló tagok voltak. Köszönet az elvégzett munkáért, mert jó érzés visszatekinteni, s levonni a következtetést, hogy erőnk, lelkiismeretünk és legjobb tudásunk szerint megtettünk minden tőlünk telhetőt. Tégy Uram engem áldássá énekeljük nőszövetségi himnuszunkat, s minden igyekezetünk azon volt és van, hogy ez ne csak szépen hangzó, kellemes ének legyen, hanem tetteinken keresztül ez meg is valósuljon. Őszinte szívvel kívánjuk, hogy az elkövetkező esztendőkben is akadálymentesen és még sikeresebben működjön a nőszövetség.

Köszönet egyházközségünk mindenkori vezetőségének, presbitereinek, segédlelkészeinknek, hogy segítették, irányították és buzdították munkánkat, s azt, hogy úgy érezték, igenis szükség van nőszövetségünkre, melyet egyenrangú félként kezeltek a belmissziós szervezetek terén.

Végül, köszönet minden kedves ittlevőnek, köszönet, hogy kitüntettek megtisztelő jelenlétükkel, s őszinte szívvel kívánom, minden egyes nőszövetségi társammal egyetemben, hogy érezzék jól magukat, mert Nem csak a 20 éveseké a világ!

Temesvár, 2011. december 3.                                     

Kovács Ildikó elnök Losonczy Anna Temesvár-Belvárosi Református Nőszövetség