Az Ige mellett

Vallást tettünk 2008. május 4.-én

SOÓS CSABA

„Azért konfirmálok, hogy a közösségnek a tagjává váljak, és hogy valljam azt, hogy szeretem Istent. Először fogok úrvacsorát is venni. És akkor még jobban megerősödöm a hitemben!”

GERGELY KRISZTINA

„Mikor először konfirmációi előkészítőre mentem, meglepődtem mekkora szeretet lakozik Isten házában. Szeretettel fogadtak és boldog vagyok, hogy tagja lehetek én is ennek a közösségnek. Itt biztonságban érzem magam. Ezek alatt az évek alatt, jobban megismerhettem Istent, és ezért a kátéórákra visszaemlékezni csak szeretettel, örömmel és tisztelettel fogok. Megtanultam, hogy nem létezik lehetetlen, ha hitem nagy, és nem árthat a gonosz hatalma, ha sorsom Isten kezébe helyezem. Nagyot fordult életem mióta hitem nőtt. Sok minden változott és ez engem boldoggá tesz. Köszönöm a türelmet, a tanítást, a megértést, a támaszt, a segítséget!”

MÜLLER RÓBERT

„Mit jelentettek nekem a káté-órák? Sokat tanultam Istenről, és megtanultam, hogy higgyek az ő Fiában, Jézusban, mert ezek a legfontosabb dolgok ebben az életben. A konfirmálás nekem azt jelenti, hogy a Mária-téri Református templomnak a tagja leszek.”

GERGELY MELINDA

„A konfirmációi előkészítő egy része lett a mindennapi életemnek ezelőtt két évvel. Nem fogom megbánni azt, hogy együtt tanulhattam a barátaimmal Istenről, az Ő egyszülött Fiáról és a többi szép dologról. Szép volt az együtt töltött idő, tanulás, éneklés, szórakozás, filmnézés és hát a ping-pong és újabban a csocsó. Sokat növekedtem a hitemben, megtanultam a Bibliát olvasni, amin keresztül a Szentlélek a hitet gerjeszti bennem. Sokkal több vasárnapi istentiszteleten vettem részt, mint eddig. Megtanultam, hogy milyen fontos imádkozni, kérni Istentől azt, amire éppen szükségem van, mert csak ő adhatja meg. Ha máson keresztül kapom is meg, akkor is tudom: Istentől van, mert az ő beleegyezése nélkül nem lehetek boldog. Káté felkészítőn olyan embereket ismertem meg közelebbről akik eddig nem is érdekeltek, de most már szívem olyan részében lakoznak, ahonnan ki őket senki sem törölheti. Szerintem ez Isten munkája volt és hálás vagyok érte. Az egész előkészítőre és a tiszteletes úrra hálával és köszönettel fogok örökké visszaemlékezni, mert elindítottak az igazi hit útján.”

VIRGINÁS TAR ÁGNES

„Számomra a konfirmációi előkészülés egy nagy lépés volt az Isten és a gyülekezet megismerésében. Két évvel ezelőtt még nem jártam templomba, nem olvastam Bibliát, s azt sem tudtam, hogy ezek miért fontosak. Úgy érzem, nagyon hálásnak kell lennem, hogy olyan lelkipásztorunk volt, akitől komolyan és sokat tanulhattunk, mert úgy látom kivétel az, akibe a konfirmációi előkészületek gyökeres változást hoznak, de köszönet a tiszteletes úrnak, a kis csapatunk ezen kivételek közé tartozik. Csak köszönetet mondhatok ezekért a szombat és vasárnap délelőttönkénti alkalmakért, ahol megtanulhattam, mi is a legfontosabb az életemben.

BOLDOG EDUÁRD

konfirmációt úgy értem, mint Isten hívására a részemről jövő feleletet. Én is megvallom, hogy szeretem az én Uramat, aki engem a keresztségben elpecsételt magának. A felkészülő órákon sokat tanultuk a Kátékérdéseket és sok szép éneket. Mindig nagyon figyeltem, így már ott megértettem a kátét és otthon már csak átismételni kellet. Jó volt, hogy mindig szántunk egy kis időt a játszásra is: óra után ott maradtunk csocsózni vagy ping-pangozni a papbácsival.”

BORZÁSI TIBOR

„A konfirmáció számomra azt jelenti, hogy Istenhez tartozom, mert ezt megfogadom, és most már én is a Belvárosi református gyülekezetnek a felnőtt tagja leszek.”

CSERESZNYÉS IZABELLA

„Egy teljesen új élmény volt nekem káté órákra járni. Megismertem jobban az Istent, Jézus életét, de megismertem magam is jobban, és most már tudom kiben hiszek, kiről teszek vallást a gyülekezet előtt is. A hitbeli ismeretek mellett tanultunk sok szép éneket is, amiket szívesen dúdolgatok magamban sokszor. Örülök, hogy az elmúlt két év nem egy hiábavaló időtöltés volt, hanem az élet fontos dolgainak a megismerése. Megérte! Igyekezni akarok fogadalmamat megtartani, és Isten hűséges gyermeke lenni, templomba járni, imádkozni és a Bibliát továbbra is olvasni.”

DARVAS TÜNDE

„A konfirmálás azt jelenti számomra, hogy vallást teszek az én hitemről Isten és emberek előtt. Ezentúl a gyülekezetnek felnőtt tagja leszek, és rendszeresen járok majd templomba igehirdetést hallgatni. Megtanultam a kátéórákon, hogy szüntelen imádkozzak és minden nap tápláljam a hitemet, olvassam a Bibliát, és dicsérjem énekeimmel is őt.”

KARÁCSON BOTOND

„A káté órák az én számomra a konfirmációra való felkészülést jelentették. Megismertem Isten törvényeit és azt, hogy ha hiszünk Istenben és az ő törvényei szerint élünk erőssebek és boldogok leszünk. Ezért járunk templomba, ahol Istenhez imádkozunk, kifejezzük iránta való hálánkat, meghallgatjuk az ő üzenetét és ez által tanuljuk a szerinte való életet.”

PAPP MÓNIKA

„A két konfirmációra való készülés éve után, úgy érzem, hogy más emberré váltam, mert közelebb kerültem Istenhez. Szeretném olvasni és megtartani az ő igéjét ezután is. A konfirmáció alkalmával megfogadom, hogy Jézus Krisztus igaz követője leszek és hitemről vallást teszek a gyülekezett előtt is. Így a gyülekezet felnőtt tagja leszek, amelynek hűséges és úrvacsorázó tagjává akarok válni. Rendszeresen akarok templomba járni, Bibliát olvasni, hogy tanítson Isten még sok szép dologra.”

NAGY EVELIN

„A konfirmáció a hitemről való bizonyságtétel a templomban az Isten és a gyülekezet előtt. Kereszteléskor a szülők és keresztszülők megfogadták, hogy nemcsak szeretni fognak, hanem megtanítanak az Isten ismeretére is. Ezek után az Isten és a gyülekezet is elvárja, hogy felnőve én is megvalljam a hitemet mindenki előtt.”

TÓTH DOROTTYA

„A hitemről való bizonyságtevést jelenti számomra a konfirmáció. Isten elfogadott engem gyermekének akkor, amikor megkereszteltek, és én most felnőve, őt megismerve, elfogadom Atyámnak. Hiszem, hogy ő az Atyám és én az ő gyermeke vagyok. Azért konfirmálok, hogy erről bizonyságot tegyek."